Befolyásolják az életkörülményeim a gondolataimat.
Vannak utcák, minek kövein sétálva mindig te jutsz eszembe,
vannak szobák, amik magányomba zárnak.
Vannak pillanatok, amikor megtagadok élőt és holtat, szentet és bűnöst,
Istent az összes angyalaival. Csakis a boldogságért.

És hiányzik, amikor én vagyok.
Hátrálok, sokat, de csak hogy ne gyere szembe.
Előzök, hogy magam mögött hagyjam, akik rám várnak.
Voltam, ember, ki egykor elmondhatta magáról, hogy rád vágyok.
Lelkem mára az ördögé, mindig is égetni foglak örök lángjaival.
Hogy megtudhasd, mit jelent a szenvedés.