Európa álmai? Jobbat kérők
néha, máskor védnek rút tegnapot.
Botorkál e legyengült, rokkant földrész:
félig haldokló, félig már halott.

Agyából sok minden kihullt. Felejtett
bajszos bohócot, s milyen volt a nép
mikor mundért öltő hisztériája
vitte a fegyvert, - s vele szégyenét.

Egy gondolatig olykor majdnem eljut
az álma, mit fellobbant tűzidő:
- Darázsfészket mi csinált Ázsiából,
miért jön az a sok menekülő?

Felelet volna, de a festett álarc
mögött álmot az ördög alkotott.
Párizs, Brüsszel, London.. A bomba robban.
Testrészeket, vért kérnek gyilkosok.

Terrorizmus? Korántsem ismeretlen
a múltból, akár ír, baszk, francia...
Vakhit csinál a népből csőcseléket,
míg hirdeti: igaz a csillaga.

Sokféle vakhit van. Mutatja álom
a hitbe is elrejtett lényeget:
keresztény vakhit és muzulmán vakhit
lélek-sebzése milyen gyakran egy!

S keresztény s nem keresztény tolvajokkal,
Európa, szintén megtelt e kor!
Rossz idők hoznak egyre rosszabb álmot,
s becstelenségnél szolga csend honol.

Kis országodban is így van, hol élek.
Hazát, nyájat hamis pásztor elad,
s még ő beszél, nagy hangon, a hazáról
sötét középkor égboltja alatt.

Európa! Kis országodban élek,
s szomorú, ha becsületes, a szem:
a jót akarók végzik a Kereszten,
s szobrokat kap a történelmi szenny.

Egy Költőre gondolok most. Magyar volt,
s magyar maradt, s mint fénylik igaza:
piros zászlón a szent Világszabadság,
mely nélkül nincsen igazi Haza!

A Szabadság? Az nem bilincslazítás
rabok reszkető, könyörgő kezén.
A Szabadság gyönyörű való-álom, -
építő és ítélő Költemény.

Európa! Kis országodban élek,
s ily álmod nem remélem: messze még!
S hiába tudom, mindhiába látom
haldoklásod néhány ellenszerét.

Ám azt is tudom: Nagy Hazánk lehetnél,
ha megértenéd Petőfi szavát,
Európa, s égboltodra emelnéd
a Csillagot, - a Népek Csillagát!

(2016)