Irodalom? Olykor furcsa vadon.
Látsz előugró indiánokat.
Kiáltásuk harcias posztmodern,
s olvasójuk, ha olvas, - áldozat.

Billeg félig jobb, félig bal legény.
Valót, ha lel, hasznára írja át.
Divolinázik, felültet, s leül.
Várja saját személyi kultuszát.

Ez is jelen táj: Wass-korszakbeli
(aranykor csupán annak, aki lop).
Fél-népies gróf úron cifraszűr:
- Mit összeszűrtem! Csodálkozzatok!

Csodálják is, tapsolják is, nagyon.
(Mily Érdekpénz szít ily szerelmeket?)
Ó, Wass-szobor, tölgyfalombos kereszt!
Keresztes néped imát megereszt.

Turult magasba reptet hontatár.
Így hát felesleges Mongólia.
Jámborságot eljátszik ferde szem:
csak szavazatot kíván tarsolya!

Nem tetszik az ál-ellenzéki táj,
de igaz tájra most nem mehetek.
Költő Eszméje jön és körbenéz,
s nemzetiszínnel sóhajt, sírni kezd.

Ha Ő is jönne, mi történne tán?
Nagy Költő volt, s heves vérű magyar.
Ha ilyenné lett mára nemzete,
kinek szólhatna most Nemzeti dal?!

S a Családi kör, miről írt Arany?
Vészes idő volt, mégis jóllakott
az a család, bár a zúgó bogár,
szegény, falnak ment, és elhallgatott..

..de most falnak ment megannyi család,
s erről igazat nem is hallani.
Mellébeszélő barna bőrűség
már nem csupán Szűcs urat fosztja ki!

S a Két választás Magyarországon?
Mikszáth világa, - s látod a jelent!
Hát nektek az a sok csinos csalás,
hozzászoktatok, semmit sem jelent?!

S a Keletről jött? Góg, s Magóg fia?
Keleti hite csodált Nyugatot,
de szélkakasként fordult el a nép
tőle, mikor ágyú felugatott,

s hiába írta: - Ott a szakadék!
Más gondolatot nemzett nemzete
(később meg jött totális ugyanaz:
új agymosás, második rémmese!)

S Te, Költő? Tapsikolhat jázminod
ma is, mikor terjed a lágy meleg,
de nagy baj, ha sorban lágyul az agy, -
más fajta taps ország veszte lehet!

Szép kakastoll emlék elcicázgat.
A Költészet? Gazdagok költenek.
A Dunába Téged nem lökhetnek,
Költő! ..de szobrod, holnap? Meglehet..

(2016)