Május felé megyünk. Még április van.
A kert emléke úszó fénysziget.
A madár szétnéz. Ugrik, másik ágra.
Árnyékfoltokon hangja átbiceg.

Csak a fény él, és testvére, az árnyék?
Rezdül a lég, de minden hang halott.
A kérdésekből épül fel a lélek.
Azt hiszed róla: halhatatlanod?

Május. Küzdelmek. Mátyásföldi utcák.
Mitől is nép, ha így felejt a nép?
Ha ennyire igája lesz Igéje,
s kitörlődik tegnapi Messzeség?

A kék felhőt fest. Távlat elmosódik.
Látszat csillog, lustán, és ottmarad.
Szavazókat hív a templom harangja,
s nem kér valót, földi válaszokat.

Szép házak, olykor palotasor-villák, -
és kisszerűség. Elvillan a nap.
Tulipánok őriznek tiszta kelyhű,
jót akaró piros májusokat.

A tulipánok. Mások már nem őrzik,
csak dúdolnak giccsrózsás éneket?
Semmibe vesző mátyásföldi utcák,
van most költőtök, ki boldog lehet?

Tulipánok tiszta kelyhébe nézek.
Selyem lángját lobbantja fel a szín,
volt gyönyörű május. Piros varázslat,
s küzdő Szépség, - ó, Ti, Testvéreim!

(2016)