Múlt század, hatvanas, hetvenes évek..
Tetszik, nem tetszik: összetett a nép!
Volt szeretet, gyűlölet, gáncs, segítség,
tudatlanság, tudás, várt messzeség..

Volt naplopás is. Építés is, szorgos.
S bár csábított nyugati kirakat,
volt, aki megértette a világot:
Csillag mit adhat, s mit miért nem ad.

A Vasfüggönyt tán Kelet hozta létre?
Akkor Nyugattal küzdött a Kelet:
s két ellenséges társadalmi rendnél
nem lehet több, mint olykor tűzszünet.

Mily gyorsan fogyott el, nyolcvankilencben,
a tisztesség, s tárgyilagos tanú!
Rossz volt látni, mint csinál csőcseléket
a népből hazug érdekháború.

Egykori évek? Jöttek jóval, rosszal,
s küzdelmekben egy nép emelkedett.
Vétségeket dehogy kell eltakarni, -
de, kis ország, tanulj becsületet!

Hányan hiszik ma: nagy magyar, ki szájal
magyarságról, - a tett bármit mutat.
S a nép nem látja keresztes vitézek
jog páncéljában a tolvajokat?

Mindig másokra mutogat a tolvaj, -
de, vedd észre: mily szennyes a keze,
s szavakból úgy sző magának palástot,
hogy mennydörög: "A Nemzet érdeke!".

A Nemzeté? Csak ő volna a nemzet,
a cimborákkal? Az magyar, ki lop?
S azok, kiknek a templom Isten-üzlet,
keresztény hithez méltatlan papok?

Az a báb is, posztján, vigyorgó lélek..
Odatették, hol semmihez sem ért, -
de épp ezért lett oly megbízhatóvá,
semmit sem ért, hát nem szól semmiért!

Úgy vagy "magyar", hogy meglapulsz és hallgatsz,
vagy tapsolod is bunkó tolvajod?
Ha így megy tovább: egész Magyarország
nem lesz már más, mint erkölcsi halott!

(2016)