A rózsaszirom hangok
ébredeztek, s a múltnak
csillagai pirosan,
vörösen mind kigyúltak.

Gyönyörű Napkelet volt.
Kézfogása az Égnek
Földdel, s elképzelt ember,
értelmesebb, merészebb,

megállt a Folyó partján.
Víz és fény egybeolvadt,
majd gyöngy-varázstükörben
dalt csillogott a Holnap,

Holnap, mit el nem érek,
Hazám, mit meg nem látok,
mikor majd Messzesége
kigyújt csillagvilágot.

Versem sok felszín-lantos
tudom, hogy nem szerette, -
de képzeletben ott volt
Közel, amelyben Messze,

s hangok pirossá lettek,
s vörössé, s új mesének
az égő gyöngytükörben
nekifogott egy ének,

ének, magányos harcos,
ki múlása előtt még
Nyugati Napkeletnek
meg-megmutatta könnyét,

meg-megmutatta lelkét,
varázsát, vágyvilágát, -

s könnyen felejtő népnek
elvesztett szabadságát.

(2016)