Oly sok éve eltűntél hirtelen
a vén Duna is feljajdult,
partjánál már rég nem ülsz réveteg
szíved sem dobog, elcsitult.

Érintetlen tollad érted kiállt
fehér papír az asztalon,
hiányodtól elnémult a világ
mozdulatlan, rég parlagon.

Áldott legyen kezed és szép lelked
csodálnak fent az angyalok,
hát élhettél volna még idelent
ha küzdesz és fel nem adod.

Bomlott elméd utolsó utadon
elhagyta a remény végleg,
megfagyott a könnycsepp szép arcodon
soha nem feledünk téged.

Igaz Magyar voltál, vágytad a jót
küzdöttél s szíved meghasadt,
hallom a jaj szót, elcsukló hangod
mondd, miért adtad meg magad?