Hej, ha én nagy költő volnék,
ezer verset farigcsálnék.
Minden napra egyet- egyet,
egy évben meg ezeregyet!
Úgy várnám én az ihletet,
csengő- bongó szép rímeket!
Zenét szőnék soraimba
lágy dallamot szavaimba.
A múzsámmal jóban lennék,
mindig a kedvére tennék.
Írnék jóról, írnék szépről,
mindenféle jóreményről.
De harcos is lenne dalom,
versembe szőtt forradalom.
Elítélném a gazságot,
kiáltanék igazságot!
Azt suttognák:- " Ez a költő
micsoda szép verset költ ő!"
Nem dilettáns rímfaragó,
páros rímmel boldoguló!
Fantáziám eleresztve
hadd Jöjjön a rím keresztbe!
Vagy ha nincs rím, csak szófolyam,
-akár ilyen, akár olyan-
lelkem szabad versbe szövöm,
úgy áradjon az örömöm!