A két kutyád néztem, kedves Barátom,
s életünket e pazarló világon, -
együtt, s erdőt, urat játszó parasztot,
vissza sem köszönt, undort így fakasztott,
de előbb jött, és Te már meg sem láttad
hányadékát e polgári világnak..

Persze, jobb is van nála: ott a néne,
kutyája volt érzelem-menedéke,
de már meghalt (mármint bájos kutyája),
és ő úgy néz e "nemzeti" világra,
mint hatökör, de tényleg buta, szánom,
- s hány ilyen van e rózsadombi tájon! -
s még rosszabb nyár lesz, egyre rosszabb évek,
bár zengetik a reklám-dicsőséget.

A két kopód gyermekedként nevelted, s
- gyermekhez képest - nagyon jól neveltek!
Kicsit csibészek, kicsit ráugatnak
más kutyákra, de komoly háborúkat
nem szítanak. Nyomát főúri vérnek
akkor mutatják, mikor két keréknek
forgását látják, ez szemüknek sértés,
de túl gyors Forgás tényleg nagy kísértés
a Földnek is, e rossz Gépnek, mely egyre
úgy forog, hogy elmegy az ember kedve!

Szóval, azt a kis baglyot megjegyeztem,
mit elengedtél a temetőkertben,
miután tápláltad és felnevelted,
s kezes lett, része szerető kezednek, -
igen, igen, az szép volt ám, Barátom!
Az életünk csak ránk huhogó álom?
Szólnánk, írnánk a pazarló világnak, -
s nem kapó kopót elpusztít a bánat!

Álltunk. Két kopót, erdőt, vizslát láttam,
s közös sorsunk lehangoló világban.
Író nem írhat? Kisemmizett? Vége!
S költőnek sem lehet ma vers-reménye.
Polgári világ dög közönye támad,
mikor hitvány kevesek felzabálnak
villát, fekete tankautókat, bankot,
földet, s Istent is, tolvajokhoz hajlót..
A Rózsadomb? Lehet tengernyi rózsa
benne, csak egy szeméthegy lerakója, -
erkölcsileg. No, hagyjuk! Visszatérek
a kis bagolyhoz, - érdekes mesédhez..

Nem kétlem: úgy volt. Etetted, nevelted,
s elengedted, mikor hold csendje csengett
fent, - s lent: szívedben. Az emberben állat
emberré lesz, ha szíve szépet láttat:
idő-szakáll fészekben megbújt csókát
(azt is nevelted, az is szép valóság!),
s könyvedben talán megszólalt a hangja,
ha emlékeztél megmentett galambra..

..de a kis bagoly! Szeméből kerekség
mint guríthatott Hozzád remek estét,
estét, estéket, teljes égvilágot,
mely lélekkel, csillagokkal megáldott
(vagy büntetett?). Bár bölcs bagoly varázslat
foglalná el helyét turulmadárnak
utat jelzően, éji vaksötétben!

Egyszer így is lesz? Hányszor jött a mégsem!

(2016)