Szétugráltak az árnyékördögök,
majd összegyűltek. Lenézett a Nap,
s a réten álmos fél sötét vett
körül lengő, arany foltokat.

Igen, szerettem, mikor út kinyit
a szabadságnak széles, nagy kaput,
s kukoricás levél éleiről
ezüst nyílzápor a kékségbe fut.

A szabadság? Akkor még volt Hazám,
s benne szív, ész, segítő kéz akadt,
galambbúgásos, égő vizű ég
alatt szállt pillecsókos pillanat..

Igen, a Szépség, az volt a Hazánk,
mit középkori sötét ellopott.
Nézz csak körül: miként sunyítanak
keresztes, s nem keresztes tolvajok!

Nyár, délidő. Az emlék múltba zárt,
s vele segítő kéz, szív, értelem.
Most nép helyett csak butított tömeg.
A volt népet hiába keresem.

(2016)