A zöld gyíkról egy fénydal
olykor oly jó, ha van!
Szépséget kér az álom,
boldog, boldogtalan.

A csúcson, szürke sziklán
arany bogárszem ég,
csáp mozdul, s végtelenben
kék lángú messzeség.

A zöld gyík múltba villan.
Ívelő csend-hídon
életem nemsokára
szintén, így gyanítom,

de rólam nem kell fénydal,
csak tűnődő sötét,
melyben másnak ott Szépség:
csillagos messzeség.

Madár szól, hangvirágok
fehér szirma kigyúl.
Valahol vár egy Csillag,
a színe régi-új.

Mit e táj meg nem értett, -
megérzi szív, ha van:
Szépséget kér valóság,
boldog, boldogtalan.

(2016)