Akácvirág fehére forrt.
Van-e a van, volt-e a volt?

Hullt, hullt bámuló kék alatt
nyugtalan nyárfapillanat.

A fűben piros pipacsok
színe kiáltott, hallgatott,

s fényben, fényen, s árnyék alatt
szűnt, született új pillanat.

Mosolyod és tragédiád:
törékeny hídon mint jutsz át

pillanathoz, amely való
szépség, s nem csupán altató

tükrös tájhoz, min évszakok
váltanak egyet, csillagot?

Mentem a Nincs-ben, hol piros
cseresznyét kis dal csillagoz,

s piros öröm csábít, kacsint,
elhitetné: nyár van megint,

s folyó folyik, élet folyik,
s fej és kéz kedvvel dolgozik.

Pipacs kiáltott, hallgatott,
de piros szív elhallgatott,

s a kábító templomharang
kongatta Nincs-re rá a Van-t,

arany cselét, égüzletét,
s zárult becsapott Messzeség..

A szürkevarjú-pillanat
játszott gőgös sas madarat,

s nincs-nép hitte, hogy sas madár,
amely nagy csőrrel körbejár,

s a körbejáró pillanat
koronát kap a fák alatt,

koronát, mely fénylőn örök..
Ész, ha volt is, elköltözött..

Látszat-nép mindent elhisz és
jön majd pillanat: rémmesés,

a harangláb messzire fut,
s futnának városok, faluk..

Ilyen népnek nem kell haza.
Csigaháza: nincs-önmaga.

Ilyen népnek az is elég:
szavazógépben töltelék,

és ágyúkba is tölthető, -
s már lőttek is neked, Jövő!

Bár ily népet nem szeretek, -
neki ajánlom versemet,

e pár tréfás sort, igazat,
melyben tűnődő pillanat.

Tűnődjön el: mi van? Mi nincs?
Mi az a rossz, mi itt, megint?

Röhögnek országtolvajok..
Ki is lopott, és mit lopott?

Mitől nem Nép, s hitvány a nép?

S miért nem érzi szégyenét?

(2016)