Eperfáról, és semmi kis gyümölcséről
szólt a Költő, és eszembe jutott:
lágy ízről írt, de a gyümölcs húsában
kuporognak síró gondolatok.

A vonat elment. Júniusi utca
szintén, akár felvillant életem.
Égre képzelt Menny csacskamacska játék,
s Pokol, dudás szintén nem kell nekem.

Halál sem kell, ha titkot el nem árul.
Úgy gondolom: a Halál is elad.
Eladott tájakkal elárult ország
súlyosbodó ólomárnyak alatt.

Akik szerettek, azok sem szeretnek,
de igazság nélküli szeretet
csak kotyvalék, mit hazugságért mérnek
nyájaskodó, keresztes kedvesek.

Az Igazság? Eszmeként tényleg Isten:
isten-bábok mögötti értelem -
de átküzdi-e magát a jövőbe
Anyagból áradó szégyeneken?

Vélem: igen, - mint vélték olykor mások,
s nem cáfolja az sem, hogy elbukott
mindeddig minden gondolkodó ember,
ki fényt küldött, szépség-pillanatot.

Hát, igen, fáj, hogy eltűntek az utcák,
s a múltban annyi lekésett vonat,
s tankautók erőszakos feketéje
elgázol reményt, szebb holnapokat.

Úrvezetők rókaarccal, talárban, -
s az eperfatörzs? Nem elég kemény!
Költő! E tájon egyre több a koldus..
S hol van szemekbe néző költemény?

(2016)