Letűnt álmok ablakában
mereng egy nép önmagában,
ősi vérből sereglenek,
s bomlasztják rég idegenek.

Trianon bősz ármányában,
Istent játszott tűzpoklában,
veszteseket mélyre vetve,
önkényében eltemetve.

Elemek vad viharában,
bíborló, mély alkonyában,
sötét felhőn megeredve,
démonokkal vetekedve.

Örök bűnük árnyékában,
védtelenek halmazában,
Hun-magyarok átszentelve,
hadisarcnak felnégyelve.

Szertefoszlott Őshazában,
hegyek, völgyek bársonyában,
néma lelkek bút rezzennek,
s harangszóra mind rebbennek.

Elárvulva mocsarában,
hajnalfényes harmatában,
vérző sebtől kín szenvedve,
s könnycseppek közt megdermedve.

Letűnt álmok ablakában
mereng egy nép önmagában,
végtelenbe elmeredve
békében, de nem feledve.

2015.