Mikor megáll ..

Itt állok magam,
kicsit megszédülten.
Forró nap égett talaj,
ujjaim hidege alatt.
Mik úgy olvadnak szét
mint gombóc e hőben,
izzadt cseppek gurulnak
halántékon,
mely állon ragad.

Nagyot nyelek.
mi messze hallik,
a száraz torkomnak
késztető színpadán..
Mely vízért,
vizet suttogón jajjlik,
tolmácsolva növények
részeg kínpadát..

Kérlek..ohh szürke felhő,
most jöjj!!
Árnyékod vetítsd le ránk!!
S légy dühös,
meg robbanó erő,
zúdítva ránk,
a mennyei csapást!!

S eszméletre térek,
majd mélyen,
a meleg levegőt ismét
a tüdőmbe nyomva..
Esőcsináló
mozdulatokkal táncolok,
s harsanva térek
Földi birtokomba..