Mikor kiállok az esőre,
bízva, tán megnövök.
Ha szél karol belém sebesen,
jujjongva felülök..
S miként a nap, ragyogva
égeti testem,
nem félve tűztől, mert
újjá kell születnem..

Ha hideg hópihék
szállanak az égből,
egy várat építek lelkem
melegéből.
S míg sötétbe borul az
ég alja, dúdolva dallamot..
Magam biztatva.

Hogy egy örvény a tóban,
tisztává válhat.
A fénylő csillagokhoz karom,
magasba vágyhat..
S, hogy miért teszem mindezt?
Pedig könnyeim, nem rejtem.
Láthatatlan pennám vésődött
el bennem...


2014.