A múltba nézek, és emlékeimben
megjelenik az Aranylábú Isten:
az Őrnagynak aranyat ért a Lába, -
az volt, bizony, a Lábpuskák Csodája!

A Mester, - Mester. Legyen akár labda,
mellyel megannyi trükkjét bemutatja.
A láb lendüljön, de bajra világít,
ha ész fut el (az a szükséges másik), -
a tömegnél. S az Aranylábú Isten
hová szaladt, miért, és milyen hitben,
ötvenhatban? S tisztelet jár azoknak,
kik csak bámulnak és nem gondolkodnak,
s ha háromszínűt mutat nekik látszat
ria-riáznak, s mindjárt ráiáznak,
s céljuk makacsul a betyáros hűség
ahhoz is, ami nem más: kétszínűség?
E betyárhűség vége sokszor ennyi:
- Másik táborban fejeket beverni!
Ostobaság, s rókák ravasz beszéde,
ez a kettő gyakran lép szövetségre,
s történelem más szurkolást is láttat, -
miket is hozó "ÜSD, VÁGD, NEM APÁD!"- at?
Ha emberfejek helyén ül a labda,
sok minden gurul.. Hány példa mutatja!

Ha nincs kenyér, harsogó cirkuszjáték
fenti rókáknak taps-hozó ajándék,
s az ilyen taps, ha nem sejted is, - szégyen,
hirdessék bár, hogy "A Nemzet nevében..!".

Hiheti másként vak tyúk, libanagyság:
ahol nincs ész, ott nem lehet szabadság!

(2016)