Hintázó fények
Nyár volt, a kertben hintáztak a fények
ide-oda, akár a gyermekek,
lengtek, örültek e nap-szülte fickók,
s a kockakő macskát melengetett.
A kert a kék határral egybeolvadt,
és máris kezdődött a végtelen.
Kinyílt szépség és szabadság világa,
s remény-jövőbe képzelt életem.
Megértettem, fiatalon, mit olykor
sejt dörmögő, becsületes öreg,
hogy a Szabadság az egyetlen Isten,
s csak Ő érdemli meg a szíveket.
Kinyílt a táj, és hintáztak a fények.
Ölelt végtelen, ujjongó határ.
Zöld tükörben piros virágok zengtek,
s mosolygó holdarc, néztem, messze száll..
Most körülöttem e felejtő ország,
a becsületnek nagyon idegen:
Hazáról szónokol, de Csalók Földje.
A Szabadság maradt az Istenem.
(2016)
ide-oda, akár a gyermekek,
lengtek, örültek e nap-szülte fickók,
s a kockakő macskát melengetett.
A kert a kék határral egybeolvadt,
és máris kezdődött a végtelen.
Kinyílt szépség és szabadság világa,
s remény-jövőbe képzelt életem.
Megértettem, fiatalon, mit olykor
sejt dörmögő, becsületes öreg,
hogy a Szabadság az egyetlen Isten,
s csak Ő érdemli meg a szíveket.
Kinyílt a táj, és hintáztak a fények.
Ölelt végtelen, ujjongó határ.
Zöld tükörben piros virágok zengtek,
s mosolygó holdarc, néztem, messze száll..
Most körülöttem e felejtő ország,
a becsületnek nagyon idegen:
Hazáról szónokol, de Csalók Földje.
A Szabadság maradt az Istenem.
(2016)