Édesanyám varrónő volt.
Kattogott - zakatolt a gép.
Ha nagynéha kellett egy folt
általa lett az újra ép.
Egy életen át alkotott.
Ruhák siklottak, susogtak.
Lelkemben mély nyomot hagyott,
mert csodává alakultak.
Csak szabott - varrt és remekelt.
Sokszor gépnél lelt rá a hold.
Így várta, míg a nap felkelt,
mert az éjszaka rossz kobold.
A padlón cérnaszál folyam,
a szabott rongyok szerteszét,
de a kész ruha mind olyan,
hogy áldja mind a két kezét.
Mikor apám hazatérve
megkérdezte:- hol az ebéd?
Anyám felpattant sietve
sürgött- forgott, s kész lett az ét.
Félresöpörte a ruhát
terített, tálalt serényen.
Így emlékszem: ilyen anyát
őrzök szép emlékeimben!