Szívemmel szerettem
szívemmel reméltem
szívemmel rettegtem
szívemmel könnyeztem.
Annyiszor bántották
meglopták, alázták
gúnyolták, kacagták
megcsalták, eldobták.
Hallván keserű imámat
lassan beszőtte a bánat
nem szerethet és nem fájhat
szőttem köré selyemszálat.
Ma már csak szív nélkül élek
kacagok és nem remélek
nem talállak, nem kereslek
nem fakadnak fájó könnyek.
Hideg szívem már bűntelen
hűvös vagyok és hitetlen,
bár fájdalmam- enyhítetlen,
így maradok: szeretetlen!