Elájulni, s mindent merni, dühöngve,
Mint nyers, szelíd torzó és holtrasápadt,
Merész halott és új életre támadt,
Csaló, hűséges, bátor, gyáva, gyönge,
És tőle távol nem találni csöndre,
Mint víg, komor, őrjöngő, büszke, bágyadt,
Megszökni hősként, csupa gőg s alázat,
S riadtan bújni sértődött közönybe.
Ha kiábrándulnánk, szemünk befedni,
Édes borként mérget szívni magunkba,
A kárt szeretni, a hasznot feledni,
Hinni, hogy a pokol visz égi útra,
Létünket egy csalódásba temetni:
Ez a szerelem. Ki próbálta, tudja.