Forog kék kút színarany kereke, -
mélységből fényvíz ömlik felfele.

Fényvízben ring fehér virágú rét, -
s hány mozdulat még várja idejét!

Felhő méltóság jön, s máris megy el.
Ezüstnyárfás liget zeng, énekel.

Kit búcsúztatsz szép, tükörszemű csend, -
ezt a fényvízben ringó végtelent?

Vagy azt, ki már látja a vérvörös
alkonyszínt két háborús ég között?

Hová bújtál kakukkhang pillanat?
Fényvízben tűz jóslatod itt maradt.

Fényvízből tűz lesz, de az is kihűl, -
a világ önmagába menekül.

Sötét fű, sötét bokrok, holt jelek,
de elrejtettétek életemet!

Vagy jobb is így, vers, kóborló, szabad,
elnézegetni volt csillagokat,

s megérteni a sehol sincs világ
felett szíved kiáltó Csillagát?

(2016)