Tökéletes vagy, épp ezért kívánlak.
Te szikrázod csak szívembe a vágyat.
Kazlak tövén a fürj is éppígy pitypalattyol,
amint én küldöm hozzád most e dalt magamból.

Nem rögtönözhet felhő fényesebb csodákat,
mint arcod alkonyán ha fölgyúlnak a tájak.
Szavadra újra él édenünk egyszervoltja,
mely gyors madár gyanánt a végtelent súrolja.

A mesebeli után vágytam s íme
könyvedben rálapozhatok a hívogató rímre
s a szűk kis pitvarból, hol oly sokat tűnődtem,
hangom téged követ a táguló időben.

Megjegyzés: Eredeti nyomtatásos közlése a
Nyugtalan szárnyakon kötetben (1959) történt.
Érdekességként: a tussal „írt/rajzolt” eredeti kézirat
részlete a Szendi freskók-Szendi versek (2011) kötetben
(ISBN 978-963-08-2043-1) tekinthető meg.