Rám törtek éjjel vad robajjal.
Nyár volt és meztelen hevertem.
Lugas alatt nagy ősi kertben.
Soká késett akkor a hajnal.

Rám törtek éjjel vad cselédek,
Libériás, álarcos szolgák.
Szívem kivágták s elhurcolták,
S rendelték, hogy szív nélkül éljek.

Kincseknek háza volt a szívem:
Benne lakott Szűz Mária,
Betlehem és Isten fia,
Benne lakott maga az Isten.

De rajta törtek a vad szolgák;
Kezembe gyilkos fegyvert adtak.
Ó, szörnyű számot kinek adnak,
Akik az Istent elrabolták?

Szívem, szívem, te jó szív voltál –
S papja lettem a gyűlöletnek.
Mert elbuknak, akik szeretnek,
S gyűlölni tanít minden oltár.

Szívem, te irgalmas szív voltál –
S papja lettem az öldöklésnek.
Ó áldottak a véres kések.
Gyilkolni tanít minden zsoltár.

Szívem helyén egy nagy seb tátog…
Új Mózes, állíts új követ:
Áldott legyen a gyűlölet,
Aki megváltja a világot.

Megjegyzés:
A vers a Szendi freskók-Szendi versek (Prokop Péter festőművész-Tűz Tamás költő)
c. kötetben, (ISBN 978-963-08-2043-1) 2011-ben jelent meg ősbemutatós
nyomtatásos közlésként először.