Hazám
Mint zúgó szél a rétek csókját
Hazám, magammal hoztalak.
Itt vagy velem, fáradt agyamban
Dalolsz, mint csobbanó patak.
Játékszerét a gyermek jobban
Nem őrzené: ha jön az éj
Tündéri képedet szorítom
Szívem fölé.
Te drága táj, zöld lombjaiddal
Szelíd körtáncot lejtesz itt,
Folyóid karcsú-kék szalagja
Színe még bennem rejtezik,
A város is, ahol születtem,
Halvány rajzával itt lebeg,
A régi tornyok, csöndes utcák
És halk terek.
Kibomlik minden friss csokorként,
A játékszín benépesül,
Arcok villannak fel a multból,
Csaták és zászlók s egyre gyűl
A hősi vér piros folyója
S a hömpölygő évszázadok
Vad ütemében mint a fáklya
Lelked lobog.
És álmodom tovább, hogy szép lesz
Az élet, szebb, mint valaha,
Nemcsak nekem, de mindnyájunknak
Egyenlő jussot mérsz, haza
S ki kalapácsot forgat, üllőt
Dönget, vagy szárnyaló ekét
Hasít a földbe, boldog úr lesz
Az ősi nép.
Mint édesanyám könnyes csókját,
Hazám magammal hoztalak,
Itt vagy velem, lángolsz a számon,
Miként a lobbanó szavak.
Majd ha kigyúl a szép reménység,
Mint tündöklő gyümölcs a fán.
Öledbe hullok mindörökre
Áldott hazám.
Nem félek már, rád gondolok,
szülőföldem, apám országa,
hitem versekbe oltott ága,
vérem eredben ott csorog,
Ha távol is vagy, látlak én,
Petőfivel együtt dalollak
s ha kell mennem ma vagy holnap,
feltűnök sorsod éjjelén.
(Oroszországban)
Megjegyzés:
Itt az Eredeti nyomtatásos megjelenés szerint,
az utolsó versszakkal – általában lehagyják… – teljesen,
az Új Ember, 1947. augusztus 17. (III. évf., 33. sz.) 7. o
közlésnek megfelelően.
A költő első itthoni „megszólalása”, szorosan a szibériai hadifogságából történt hazatérése utáni hetekben.
A magam részéről ezzel a – teljes, eredeti szöveghű - versével emlékeznék Tűz Tamásra, születésének 2016-os
100 éves évfordulóján: Dobrova Tibor Antal
Hazám, magammal hoztalak.
Itt vagy velem, fáradt agyamban
Dalolsz, mint csobbanó patak.
Játékszerét a gyermek jobban
Nem őrzené: ha jön az éj
Tündéri képedet szorítom
Szívem fölé.
Te drága táj, zöld lombjaiddal
Szelíd körtáncot lejtesz itt,
Folyóid karcsú-kék szalagja
Színe még bennem rejtezik,
A város is, ahol születtem,
Halvány rajzával itt lebeg,
A régi tornyok, csöndes utcák
És halk terek.
Kibomlik minden friss csokorként,
A játékszín benépesül,
Arcok villannak fel a multból,
Csaták és zászlók s egyre gyűl
A hősi vér piros folyója
S a hömpölygő évszázadok
Vad ütemében mint a fáklya
Lelked lobog.
És álmodom tovább, hogy szép lesz
Az élet, szebb, mint valaha,
Nemcsak nekem, de mindnyájunknak
Egyenlő jussot mérsz, haza
S ki kalapácsot forgat, üllőt
Dönget, vagy szárnyaló ekét
Hasít a földbe, boldog úr lesz
Az ősi nép.
Mint édesanyám könnyes csókját,
Hazám magammal hoztalak,
Itt vagy velem, lángolsz a számon,
Miként a lobbanó szavak.
Majd ha kigyúl a szép reménység,
Mint tündöklő gyümölcs a fán.
Öledbe hullok mindörökre
Áldott hazám.
Nem félek már, rád gondolok,
szülőföldem, apám országa,
hitem versekbe oltott ága,
vérem eredben ott csorog,
Ha távol is vagy, látlak én,
Petőfivel együtt dalollak
s ha kell mennem ma vagy holnap,
feltűnök sorsod éjjelén.
(Oroszországban)
Megjegyzés:
Itt az Eredeti nyomtatásos megjelenés szerint,
az utolsó versszakkal – általában lehagyják… – teljesen,
az Új Ember, 1947. augusztus 17. (III. évf., 33. sz.) 7. o
közlésnek megfelelően.
A költő első itthoni „megszólalása”, szorosan a szibériai hadifogságából történt hazatérése utáni hetekben.
A magam részéről ezzel a – teljes, eredeti szöveghű - versével emlékeznék Tűz Tamásra, születésének 2016-os
100 éves évfordulóján: Dobrova Tibor Antal