A dupla pléd sem használ,
Ha nem érzem a tested melegét,
Bűzös marad a szám is,
Koptathatom a kopott fogkefét -
A szám a szádon termett
Csókillatú csókjaid helyett.
Még az árnyék is átsiklik
Magányos tárgyaim felett,
Magába gubózik,
Majd lomhán pókhálózik
A sötét sarok megett.
Gyere már!
Mert gyűlik a konyhai szemét,
És egymásba érnek
Az álmatlan éjszakák!
Ne várass tovább,
Ne hagyd, hogy hiába
Ölelkezzenek a kis- és nagypárnák.