Százmilliók
Kerítést építenek, azt se tudják minek.
Világtól elzárva, hűs magányban élnek.
Van sok dolog, valami életrevaló.
Nekem csak Egy, de van százmillió.
Százmillió homokszem, tenger vize söpri,
Százmillió vízcsepp, életeket tölt ki.
Százmillió levél susog el mindenhol,
Mégsem ez az, ami szívemnek dalol.
Százmillió csillag, ott várnak az égen,
Százmillió rózsa, elhervadt már régen?
Százmillió reggel, még több ebből este,
Lelkemnek mégis ezekhez nincs köze.
Van a világon sok százmillió csoda,
Nekem közülük csak Egy vált valóra.
Százmillió lélek van ami még akad...
De nekem van Egyetlen, és az bizony Te vagy.
Világtól elzárva, hűs magányban élnek.
Van sok dolog, valami életrevaló.
Nekem csak Egy, de van százmillió.
Százmillió homokszem, tenger vize söpri,
Százmillió vízcsepp, életeket tölt ki.
Százmillió levél susog el mindenhol,
Mégsem ez az, ami szívemnek dalol.
Százmillió csillag, ott várnak az égen,
Százmillió rózsa, elhervadt már régen?
Százmillió reggel, még több ebből este,
Lelkemnek mégis ezekhez nincs köze.
Van a világon sok százmillió csoda,
Nekem közülük csak Egy vált valóra.
Százmillió lélek van ami még akad...
De nekem van Egyetlen, és az bizony Te vagy.