Ha az ember magányos
vándorol
megáll az utca szegletén
végig bámul
a házsoron

de nincs neki a kapuk előtt
a kerítéseken se
szól ki senki
béna éjszaka függ a tájon

és perceit a szív csak eldübörgi
mintha valaki lenne
aki figyelne

Ó , valami jel kéne ide
valami nagy- nagy álom

valami fény ami messze látszik
valaki aki felkiáltson

nem igaz !nem vagy egyedül !
csak önmagad csalod szüntelen !

és nem igaz, hogy béna az éj
hisz kínálja neked a végtelent !

de senki sem szól

Fölakasztja magát a hold is a fákra

ős malom őröl körbe-körbe
és férgek másznak a ló paták nyomába