Kis templomok mentek a havas tájon,
s harangozták, hogy: Karácsony! Karácsony!

Háború dörgött, itt-ott házak égtek,
s a nép Istenre fogta az egészet.

Hitte: Ő büntet. Hitte: Ő jutalmaz.
Zöldeszmés szájból ömlött mérges maszlag,

e szónövény, népek bódító átka, -
Isten-címkével az Ördög világa.

A Csillag fénylett, és mindent jól értett:
Isten-világot, s Istentelenséget.

Később bajszos irtatta Európát.
Égig lendültek az übermensch-nóták.

Közelebb jött véres-havas Karácsony?
Remélhetsz mást, de én mégis így látom.

Könnycseppes ködben villog ál Karácsony,
s a gőg Fenyőt, a kőszívekben, látom,

s azt is: még mindig esendő az ember,
szembenézni nem mer a Végtelennel,

hamis Biblia bambán néző foglya, -
az igazit csak egy-két szív dobogja!

(2016)