Petőfi még.. A szalmalángos ég szállt..
S költői álom volt csak Júliája?
..de életét egy Csillag gyorsította,
s befejezte Isten-áldotta dárda.

Ez így Egész. Költő végül mit ér el,
akármilyen nagyság, - akár Petőfi?
Kinek zsoldjában manapság a székely?
..de, akkor még, Bem tudott vele győzni.

A Divatlap? Az úri hölgy kezekben
verset mutatott csodáló szemeknek,
s a honleányok, túl egy giccsvilágon, -
olykor való Szépségen is merengtek.

A Költő áll a kis téren, szoborban,
de, ki ránéz, még az sem pillant rája.
Botrányzsák reklám sétál, gengszterarccal,
s leget söpör ledér nő szempillája.

Persze, ha ünnep.. Bíboros vasárnap
harangja hódol mondvacsinált szentnek.
Hát ember az, kinek így kell a bálvány?
Nem szégyene csak a történelemnek?

S a Boszorkány? Megél múltbeli tettből,
mit a képernyőn másnak átneveztek..
..és kakastollas imák kis vitéze
kukurikúzik.. (később feljelentget).

Petőfi még szerethette a népet:
nem élt sokáig, s a Vers-óriások
elfedhették a Közelt. S Messzeséget
közelebb hozhattak: másik világot.

Végül Ő is sejtette: az igazság
nem kelendő, mint eleinte hitte..
A forradalmat fogják, zsebre vágják,
s nem üt rá senki a tolvaj kezekre.

Akárcsak most. A nép? Az csupán bámul
(bé betűs szó, nem boldogságra céloz!).
S új bécsi udvar kegyelt Landererje
hazugságot kinyomtat, s buzgón szétoszt.

A nép? Ilyen most. Ily bámuló jószág.
Bámulni tud, de gondolkozni még nem.
Tud majd, valaha? Akár az a dárda,
a válasz ott van az Isten kezében?

(2016)