Száll az ének szaporán
A liget egyik sétányán.
Egy öregúr padon ül,
A nótázóknak nagyon örül.

Az ének lassan tovaszáll,
Fára röpül egy kismadár.
Az öregúr feláll, elmegy,
Helyére ül az elnémult csend.

Ahogy baktat az öregúr,
A lelkébe valami nagyot szúr!
Hajdani jóléte, semmi más,
Minden lépése emlékei ...

Napsugár az égről
Ma nagyon hiányzik.
Didereg az ember,
Libabőrös, fázik.

Kelet felől felhő
Sötéten vágtázik,
S a forró nyári meleg
Budaörsről vágyik.

Beborul! - A sűrű záportól
Városunk totyogósra ázik.

1997. július 7. hétfő.

(Marikának, 2006. Január 7-én, szombaton.)

Csak 16 éves volt, amikor megszülettem,
Mikor kisgyermekként sorsára telepedtem.
Sokszor tette meg velem otthonom
S a Nagymamám lakása között az utat,
Sose panaszkodott emiatt!
Kedves volt hozzám, ápolt, dédelgetett.
Mikor Édesanyám nem volt mellettem,
Anyámként védelmezett.
Pesten, a ...

(Ezt az igaz történetet tolmács segítségével
egy Szovjetunióból érkező Édesanya elbeszélése alapján írtam meg,
aki fia sírját jött megkeresni. A tolmács Édesapám volt.)

Szűk utcának hátsó házán,
Nem csillan fény spalettáján.
Az őszi éj sötét leple
Ráborult, hogy védelmezze.

Szomszéd asszony bőszült fővel
Rohant át ...

Köszönöm, hogy az ünnepség után
Nem remélt meleg szeretet vett körbe.
Érzések forogtak szívemben körkörös örvénybe!
Nem szoktam hozzá, hogy az emberek elismerjenek,
Csak ahhoz, hogy fölényes mozdulattal lekezeljenek!

A mezőtúri Teleki Blanka Gimnázium
Száztíz éves ünnepsége - mélyen fölkavart!
Az emlékképek úgy tódultak ...

Még őrzöm illatát, még látom szemeit,
Még hallom a hangját, még érzem kezeit.
Még fülemben cseng beszéde,
Még liliomként, remeg előttem a képe,
Még érzem, hogy e kép valóság,
De már látom, körötte jön a köd s a homály!
Hát vidd el tőlem őt, vidd el, ne lássam többet,
Ne halljam hangját, ne érezzem illatát!
Vidd el, mint nappalt ...