Hírklikk.hu
Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Babinszky László versei

Babinszky László (116)
305 
110 
Én Törtető Tulbuzgó Ákos
Vagyok, tébolyultan tudákos.

Kinek a fejéből kiesik minden,
Önhöz jövőt teremteni jöttem!

Zseni vagyok! - És az eszem?
Kevesebb, mint ahogy hiszem!

No, ne féljen, szavazzon rám!
Hogy mennyit érek?
Fölméri majd saját kárán!

Megígérem, életkedvén
Kurtítok az Ókor ...
Olvasták: 532
Részletek
Az Ön versének a helye...
121 
A Népköztársaság útját csoszogom éjjenként.
Magányom hordom a holdfényben szégyenként.
Egyik éjjel szembe jött velem sugaras szempárod,
(S úgy hallottam) - bársonyos hangodon nevemet kiáltod.

Üres volt a járda, nem jött ott senki.
A Főváros ilyenkor, - már lefeküdt szunnyadni!
(Mégis úgy láttam) - kitárt karokkal vidáman röpülsz ...
Olvasták: 551
Részletek
123 
Ha én lennék a Miniszter, megszűnne az átkos Per.
Marx, Engels, s a Lenin út, Jézus térbe belefut.
Egykor talán idejut mai fojtott haragunk.

Csak Hitlert, Sztálint üldözném,
Az ilyen férfit száműzném, s a sarkvidékig kergetném!

Hegelt viszont becsülném, szobrát talpra emelném,
Harang szólna Calvinért, éppúgy ahogy ...
Olvasták: 604
Részletek
166 
Édesanyám Életművész!
Fennkölt Lélek! Szép Csoda!
Rossz anyagból embert formált,
Óh, de jó, hogy ezt így bírta.

A szülés után más dobott volna,
Ő meg kiállt értem!
Míg, hol létemről folyt a vita,
Haza cipelt engem.

Mesélt nekünk Grimm –meséket,
Ha feljött a hold éjjel!
Ágyunkhoz ült – és szívem
Mesehősnek ...
Olvasták: 779
Részletek
132 
Ünneplem én Édesanyám

Ünneplem én Édesanyám Anyák napján szívesen,
Virágokkal borítanám, hisz oly sok, amit nyújt nekem!

Drága Édes,Édesanyám! Köszönöm, hogy születtem!
Az Édesanyák világnapján áldásomat hadd tegyem!

Egy Eszme szerint felnevelted fiad s lányod lelkesen!
Áldozatos türelemmel őket nem hagytad el ...
Olvasták: 765
Részletek
122 

Búcsú pillanat ez most.
Drága jó Nagymamát Charon ladikja
Viszi már Styx vizén a sötét Hádészba.
Óh, hányszor hurcolta kezébe lámpáját,
Míg fáradtan vonszolva csoszogta fájdalmát!
Ilyenkor elnéztem, s nem hittem sosem,
Hogy jön még oly idő, amikor elvesztem.
Félhomályos szobájában ágyához odaért,
Kibontotta haját, s ...
Olvasták: 658
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére