Ujjaidat egyenként elringatnám,
bársony hangodat magamhoz ölelném,
szívemet, lelkemet neked adnám,
gondolatomat elmédbe helyezném.

Dús szemöldököd cédrus szelídsége,
érintéseddel a mennybe varázsolsz,
negédes szemeid vajh boldogok-e,
sokérzékűnek engem már nem vádolsz,

mert ringatlak drága, mint méhkirálynő,
megfogant bennem a boldog szelídség,
látom, ahogy az ember ideál nő,
csacsogással csak neked kedveskednék.

Két ínünő lábad halkan lépeget,
suttogón éleszt mindig új szerelmet,
s mint izmos kebled bűvöli lényemet,
elnyerjük majd a jóságos kegyelmet.

S ahogyan árad őserőnk lelkünkben,
Te férfiszív örökké értem epedj,
nincsen olyan szó a mesés nyelvünkben,
mely leírná, mit érzek, gyer', közeledj!

2017. május 2.