Versben és európai stílusú haikuban…

Ami elmúlik,
Az már az idő foglya.
Élet időharc!
*
Kincses ládika
A múlt, nagy időzárral…
Van jövőidő.

A sok elmulasztott perc, mint egy sortűz kopog a mellemen,
Az elmúlt idő, már nem tüzel fel, túljárt ő az eszemen.
Ha időt mulasztasz, közben szúette lehet a szelemen…

Az idő nyűge
Folyton ott ül, fejemen.
Időharc részek.
*
Élet dobogás
Ismeretlen ritmust ad.
Idő, nem áll meg.

Ketyeg az életóra, és tán’ lefekszünk virradóra?
Vagy talán elromlott az öregecske ébresztőóra?

Menetközben olyan sok száz baj felsértette a lelkemet,
Próbáltam időzíteni, de nem használtam az eszemet…
Tudtam, időharc nem véges, de felőrölte a lelkemet.

A csöndem, mint mikor a harmat, csendben leül a hajnali tájra,
Beborított és altatott, de ma ez talán annyira nem fájna,
Ha, a bennem élő vekker, nem folyamatos időtáncot járna…

Csillagos ég alatt, az éj csendje, mint egy fekete selyem stóla,
Mindennap hozzásegít, hogy a vekker szerint térjek nyugovóra,
Reggelre, az idő továbbhalad, óramutató megy forgóba.

A felkelő nap
Korán, ébren nem talál.
Éjjel, harc szünet.
*
Idő, reggeltől
Megy tovább, perc ketyegés…
Az élet: idő.
*
Monotónia
A napi idő perce.
Életrészletek.
*
Szemlecsukásom,
Nem oldja meg perceket.
Élet, percből áll!

Talán az időmúlás lesz a hóhérom,
Idő lett az én rozsdás életzsanérom...
Nincs már más, megiszom az egy pohár borom…

Vecsés, 2016. május 31. – Kustra Ferenc