Kis utazás, virághidak felett
darázskörök kékhez lendítenek
rezgő hártyák alól halk fénymesét,
s lég együtt sodor sárgát,feketét.

Kis utazások, vagytok, de mi maradt?
Csend szunyókál felhevült kő alatt.
Egy hangya. Kettő. Ösztön. Ott a kód
benne, mit rejtély: Anyag alkotott.

Ki sem téphetem: bennem is a kód,
mit az Anyag ördögként alkotott, -
vagy istenként? Mindkettő egyre megy?
Kigúnyolnak véges Végtelenek..

Kis Utazás! Élet, ha megy a nap,
s rét, erdőszél felett bánatot ad
a felhő, s szív-kút mélyben volt-világ
el- és visszaforgatja önmagát?

Kis utazás, tört Szépség! Csak Neked
írnék ma, Veled bánat teljesebb.
A hangya fut. Beléje írt a kód.
Mily számsort zár be vágyódó valód?

Kis Utazás! Te élsz, s ha jön a nap,
s rét, erdőszél, felhő örömet ad,
s az árnyak felett égő szín-dalok,
s ha kérsz, te kapsz szárnyas pillanatot?

Kis Utazás! Estét nem ad nekem
hold-pont holtpont halvány fehére fenn,
s a csillagtenger remeg, elremeg,
s elveszi, viszi gyúlt könnycseppemet.

Végül nem tudom: mi is volt enyém?
Képzelt Csillag a Hűség peremén?
Varázslat vers, mely úgy jött: elhagyott?
Kihűlt kő alatt kiáltó halott?

Kis Utazás! Emelj magasba fel,
oda, ahol a Mélység énekel,
oda, ahol eltitkolt táj szabad
lelkében ott kinyíló pillanat,

oda, ahol mosolygó Végtelen
karjában ott van fényes, fénytelen,
s a fénytelen a Fény szemébe néz,

oda, hol együtt van Rész és Egész!

(2017)