Tankában írta meg a szerzőpáros…

Felhők, szép fodrosan
Gyülekeznek vad viharhoz.
Villámfény, pont láttat.
Nem kellek én senkinek sem,
Életemet eltemetem
*
Viharban, nappal is
Csak az éjszaka látható.
Érlelő, nagy meleg.
Beásom a bokrok alá,
Ne találjon senki se rá.
*
Hideg, és oly’ meleg,
Háborúzó az égzengés.
A villám meg levág.
Rozsdásodjon, avasodjon,
Rózsa bőre savasodjon,
*
Villám, hangos dörgés
Között, ott van, az ég csendje.
Súlyos a felhőzet.
Rontást hoztam én mostan rá,
Váljon akkor bűz trágyává.
*
Éjnek, sötét leple
Vakra letakarta napot.
Borúban él villám!
Kamu szöveg nem kell nekem,
Eladó lett szottyadt lelkem,
*
Esti sötétségbe
A villám fénye világít.
Látni nagy felhőket.
Rám talált a szarvashiba,
Cudar világ iszonyata.
*
Csak villámkoszorúk
Övezik magas hegyeket.
Hangos az égzengés
Taposs mindenség királya,
Futok már a vakvilágba,
*
Villám, vadul lesújt!
Magányos fa, lassan elég.
Marad vastag kóró
Eret metszek az éveken,
Megpihenek a végeken.

Vecsés, 2016. augusztus 9. - Kustra Ferenc - A haikukat - kat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam Ötvösné Németh Edit. A versrész címe: ” Kétségbeesés”