Karaván, karaván, óh, te tevekaraván…
A sivatag homokjában vonul, sétálván.
Tevéket nem zavarja, ha jő a homokvihar
Az arabok meg ott élnek, hozzászoknak hamar.

A tuaregek ősi sivataglakó nomád nép,
Kékfestő ruhájuk, ha szél fújja, lobog, olyan szép.
Ők nem tevéken járnak, ám, vérbeli lovasok,
Azt nem tudni, lovakat hogy itatják, ez titok.

A karavánnal utazik sok kereskedő,
Viszik az árut, és így utuk nem lesz meddő.
Van náluk selyem, fűszer, só tömbök,
Nem zacskóznak… mint nagy sziklatömbök.

A karaván, hetekig vándorol, addig csak mennek,
Estére, ha fáradtak, a homokba lefekszenek.
Lefekszik a teve is, ő is elfáradt a cipeléstől,
Másnap tovább mennek, senki nem fél vad, tűző napsütéstől.

Vecsés, 2014. június 25. – Kustra Ferenc