Haikukban filozofálva…

Eldobott jövőnk
Múltbeli szavaival
Vágyom a jövőt!
*
Legyél Te csak ott,
Ahol én kéne legyek.
Elérhetetlen.
*
A legtöbb ember
Nem lát tovább orránál.
Hiszi, ő a legjobb!
*
Sokan vannak, kik
Szépre érzéketlenek!
Ők az észosztók.

TAVASZ:

Orgonavirág
Nyílik, gyönyörködtető.
Temetőben szép.
*
Duna kiárad,
Mindent maga alá gyűr.
A gát ellenáll.

NYÁR:

Leszakadt az ég.
Száraz földekre, eső.
Pincénk tele lett!
*
A langymelegben
Félig kába ballagás.
Szikkadt fű sarjad?

ŐSZ:

Oszladozó köd,
Áttetsző árnyjáték.
Éji vaksötét.
*
Baljós a vihar
Ami közeleg felém.
Szélben szárnyalok.

TÉL:

Hideg hógolyó
Szétmállik a meleg falon.
Kővel bélelve.
*
Dermesztő úton
Bandukol, kivert kutya.
Nincs befogadó.

Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szavakat kombinál. Többsége nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza a dolgoknak azt a részét, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül.

Vecsés, 2016. július 17. – Kustra Ferenc