Feledném ágak hangos reccsenését,
mely átsuhanva rajtam oly félelmet keltő..
S, hogy merném-e váram
új erőből rakni, ha ismét
jő egy tomboló szellő??
Sebzett maradványokból,
mint egy szél fújta kártyavár?
Mely ismét, majd újra futva..
Bizton álló jövőt nem produkál.

Hát, hol vagyok én..??
Pucér fenékkel, melyen
ismét csak megtorlást hozva.
Tagadva, hazudva szintén..
S ha nevem csak némán hordva.
Sebzett maradványokból,
mint egy szél fújta kártyavár..
Hát tagadj..!! De az Úr tudja.
Nincs tomboló vihar.
Csak egy összedőlt romos,
kéregre hullt palotám.



2017.10.16.