Avagy, a múlás impressziói víziók? Versben és apevákban…

Az elmúlás, ördögtől való cselekedet?
Vízióm, majd megyek… itt hagylak benneteket…
Már
Sátán
Kerülget,
Megfelelő
Pillanatra vár.
*
A nyugdíjas már elfogyóban és le van írva!
Lehet, hogy életében, végig, magát csak „nyírta”.,.
Ha
Sorsod
Mostoha,
A halál csak
Megváltás lehet.
*
Fáraók az elmúláskor ételt, italt vittek magukkal,
Nyugdíjasnak nem telik, ott lent sírban... fekszenek magukkal…
Bár
Milyen
Gazdag vagy,
Üres kézzel
Távozol innen.
*
Az őszi, vörösesben gyűrődött levelek,
A nagyon-öregedésre emlékeztetnek.
A
Vénség
Nem beteg
Embert jelent.
Nyűgöt mind’ kinek.
*
Másvilágon vajon mily’ hosszú az öregedés?
Vagy ott már nem számít, ottan már, ez nem létkérdés?
Ha
Menybe
Kerülsz, ott
Csak lélek hál.
Öregség nincsen.
*
Őszi szélben is megszárad a vizes fű,
Ahogy a napfényt megtöri, az gyönyörű!

Vecsés, 2016. július 20. – Szabadka, 2017. július 22. - Kustra Ferenc – A verset én írtam, alá az apevákat, szerző-, és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit.