Felhőkben utat lelt
vöröslő, esti fények..
Hegyekből, arcomra
pírként jött szellő.
Életre kél még az
ablakon kúszott
jégvirág is, majd
tavaszra, zöldbe
virul a szép erdő.

Víztől repedező,
cukortól roskadó
gyümölcsök.
Természetjárt adta,
megszólalt illatok..
Mindezekbe harapva
nekem úgy tündökölsz,
mint Kisgöncölt látva
s még tovább...
Ölelve, a Vénusz csillagot.
2014.02.22.