Mint egy árva madár, Chloe,
Mellyet fészke helyett néma kalitka zár,
Nyögdécselsz, epedő kegyes!
S vasbékódra szemed gyöngyei hullanak.
Megcsalt a ragyogó hinár:
Süllyedsz, s nincs, ki kezét nyújtsa kezed felé.
Későn nyílt szemed árjai
Rabságod kötelét meg nem emészthetik!
El kell ásni szerelmedet
Bimbózása előtt, zsenge csiráiban.
Ah, így játszik az ég velünk!
Szívünk ösztöneit fájdalom oltja el.
Akit lelked epedve kér,
Attól messze szakaszt, hogy soha el ne érd:
Akit félve kerülsz, utálsz,
Annak jégkebelén hervad el életed.
Boldog, boldog az, akinek
Pártáját szerelem myrtusa váltja fel,
S egy kedvelt rokon-érező,
Egy kedvelt szerető oldja le szűz övét!

[1800-1804 között]