Az őszi gondolatokat versben és apevában írta meg a szerzőpáros…

Estefelé a kutyák valamit nagyon ugatnak,
Vakkantásuk csak nem szűnik, hallom folyvást, szüntelen,
Lelkemre ezzel mázsás súlyokat raknak,
Remélem nem bajt jelent… őszi rejtelem.

Egy
faág
csak érzem,
az karcolja
szívem ablakát…
*
Az erdő már inkább színes-rozsdás, mint zöld,
Immár hűvös estéket sugároz a föld.
Feketeföld már nem meleg, de már nyirkos,
Reggel hideg szél zenél, a járda síkos.

A
kutyák
most már nem
ugatnak úgy.
Karcolás sincsen több.
*
A természet mesteri szín orgiája, amit látok,
Ez a különleges látvány, nincsen csak ősszel… mit fájlok.
A múltamból előhívok ilyen szép színorgiákat
Mintának, sietek ugyan ilyenné tenni a mákat!

Zöld.
Sárga.
Barnapír
levél, mit szép
tintával szél ír.
*
Rozsdás levél, nem süllyed, úszik a víz tetején,
Pici hullámokon ring ott a kispatak ölén.
Int, hogy ti fennmaradt, rozsdásodó levelek,
Repüljetek, otthontól már, búcsút vehettek!

A
remény
aláhullva
úszik, ringat
egy apró álmot.
*
Kis
levél-
erezet
himbálódzik
víz karjaiban.
*
Múlt
s jelen
ugyanoda
térnek egyszer,
emlékezetbe.

Vecsés, 2015. március 20. - Mórahalom 2017. augusztus 16. - Kustra Ferenc - a verset én írtam, a kiegészítő apevákat, szerző és poétatársam, Farkas Tekla.