Egy téli, fejedelmi vacsoráról, tankában írt a szerzőpáros…

Alkonyodik és
Bátrabbá lesz a sötét.
Éjjel, oly’ fagyos.
Napok óta nem eszek,
Számba csak vizet veszek.
*
Róka oson a
Neki oly’ magas hóban.
Orra izgatott!
Lakodalomba megyek,
Hogy jót és nagyot egyek.
*
A környéket még
Vékony köd is takarja.
Az éhség, nagy-úr!
Illatozik a leves,
Kihűlt már, majdnem jeges.
*
Megfagyott madár
Ott van, ahol leesett.
Terített asztal.
Eszek, majd puha husit,
Jaj! Mintha rágnák gumit.
*
Csonttá fagyott hús,
Megdolgoztatja rókát.
Éhét, elverte.
Mondták, lesz később „szárma”,
Végül kisült, vak lárma.
*
Hazafelé már
Nem rohan. Jól kifáradt.
Köd, jól takarja.
Nincs már más az étrenden,
Arra, későn ébredtem.
*
Magányosan él,
Az odú-meleg várja!
Életben marad...
Így jár, aki válogat,
Üres hassal távozhat.

Vecsés, 2017. augusztus 29. – Szabadka, 2017. szeptember 14. – Kustra Ferenc – a haikukat én írtam, alá a verset, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A versrész címe:”Így jár, aki válogat”
„Szárma” = töltött káposzta.