A vers olyan lény: álom köntösében
hozzád lép, mint segítő jó barát.
Ha te írtad, akkor sem csak te írtad,
mert veled együtt írta a világ.

Ha nem te írtad, akkor is barátod
éppúgy lehet, ha szembenéz veled,
s nem hízeleg semmiről, senkinek sem, -
szavában ott igazság, becsület.

A vers követte sorsom volt örömben,
s bánatok kék tükrében egyaránt,
s fájdalomban, mit elhozott az alkony
vércseppekkel elcsengő csillagán.

...és vers segíti, hogy távolra lássak,
olyan hazára, mely még messze van,
amíg a Lélek közönnyel körülvett,
s csillagos égbolt is csillagtalan.

A vers olyan lény, hogy együtt mutatja
a szívét és ítélő igazát,
s ha barátod lett, érzed, köntösében
ott van a Szépség: egy másik világ.

A vers szeretné: Te is láss, és messze,
és alamizsnát kérő éneket
ne kántálj gőgös, tolvaj isteneknek,
Isten, ha van, - maga a Becsület!

A vers olyan lény: gondolkoztat, épít,
és veled küzd, hogy végre légy szabad:
bilincs kerüljön embertelen rosszra,
s Ég visszakapja a Csillagokat.

(2017)