.....

Semmi zörrenet, semmi szisszenés.
Nincsen mozzanat és, semmi füttyenés.
Csak hallgatag madarak,most a fű sem serceg,
s órában, hiába futnak át a zakatoló percek.

Mozdulatlan maradok s élem meg a csendet,
lélegzetem vissza tartom a döbbenetes helynek.
Kezem a támasza a nehéznek tűnt fejnek,
Képeim, a múltba...Hirtelen peregnek.

Észrevétlen terül szét, mint lepedő az ágyra.
Beborítja tudatom a szép melódiára,
gondolatom futva, a hang nélküli zajban.
Visszatekint tisztán, mely hirtelen lobban.

Majd eszmélek ismét, s térek a jelenbe..
Mosollyal a számon, némán meg felelve,
hogy hallani a csendet, mely képletesen szólva..
Mit nem látsz, nem hallasz s nem fogsz,
mégis, hangja volna.

2016.05.02.