A párákban kúszó
fátylakat nézve,
hangulathoz illő,
az őszies kezdésre..
Mezíttelen talpam
a hideghez érve,
csak álltam az erkélyen
merülve, messzeségbe..
"Hol bukkan napsugár,
mi felhők mögé rejlik?"
Elázott madárszárny,
lombokba telepszik.
Énekben nem harsanva
üdvözvén a reggelt,
s égboltot látva, mint
kitört zuhanytengert.
A pattogó szemeit,
végtelen szét szórva.
Kiszáradt elemeit,
bőven locsolva..
Életet pezsdítve
a besárgult kórót,
duzzasztva vizet
a holttá lett folyókon.

Magamba szívva a
természet rendjét,
elkezdve mormolni,
Petőfi versét..
.....Itt van..
2015. Szeptember..