Ma Karácsonykor, beköszöntött a tél
Kissé havas a táj, hidegről regél.
Reggel úgy ébredtem, hogy vágytam egy kis havat,
Mára kellett ez, mint este majd, egy jó falat.

Majd ma este angyalka repül sebesen
És oly’ sok a dolga, hogy muszáj; siessen…
Jézuska küldte ajándékokkal a szeretetet
Hoz jó nagy adagot, csukjátok be most, szemeteket…

Este majd, mi mind bármit érzünk is, tudjuk, itt van, szeret,
Eljött hozzánk az égből emberséget hozott, mert szeret.
Ha még este is lesz hó, akkor majd a havon
Lépkedve csendben, nehogy lássuk… majd beoson…

Fenyőillat száll, körbe meg mit látok, csillogó szemek,
Nyughatatlanok, igen várakozók… főleg gyerekek.
Gyermekkorunk öröme a karácsonyfa, rajta csengő,
Mindenkinek örömöt szerez, és a boldogság eljő.

Kicsi csengő karácsonyfán majd, Anyu, ha lehet… jelez,
Diós-mákos bejgli díszes tálcán hívogat, hogy emez
A jobb, ne ezt edd, amaz sokkal jobb, azt edd,
Ünneplőben a kis család, láss neki, kezdd.

Ma együtt várjuk a Jézuskát, ki hoz szeretetet
És küld ajándékokat, látom csillogó szemeket
Mert ez boldogságot okoz, adni-kapni jó dolog
De főleg ma a szeretet, kötelező, szent dolog.

Ahogy egymásra nézünk gyerekek, felnőttek
Látjuk, hogy szeretet áramlik belőletek…
Gyerekek ezt talán még nem értik,
Ők a kapott ajándékban mérik.

Nemcsak fűtünk, a teret a szeretet melegsége járja át,
Egymásra hangolódunk és élvezzük ennek a pillanatát.
Akármit is érzek, tudom, van szeretet, és jó ez,
Mert eljött az égből neked… nem fogható semmihez!

Együtt leszünk ma este, lelkünk békés lesz, mind szeretünk,
De azért a mindennapokban is így kéne szeretnünk.
A szeretet nem karácsonyfüggő, ne fogd vissza magad,
Társad, családod, emberek… ez majd téged naggyá avat.

Vecsés, 2011. december 24. – Kustra Ferenc