A lelkembe hatolt a váratlan, könnyfakasztó rémület!
Itten már senki nem szereti a jó megöregedettet?
Miért nem kóstolgathatom... cukormentes süteményüket?
*
Rémület támad,
Indítja könnyfakasztást!
Öregség szeret?
*
Az életem az enyém, ezzel... juj, áltatom magamat!
Közben meg a körülmények csak nekem húznak falakat!
Csontig hatoló a rémületem, látok holnapokat?
*
Lesz még holnapom?
Homályos a látásom…
Öreg... borzongás.
*
Élet, kirakta az öregségi borzongásomat,
Én csak nézem és élem, nem élvezem rángásokat!
Rémült a lelkem… rémületből is kapok szálkákat!

Vecsés, 2016. december 7. – Kustra Ferenc