Livi a tündérem.

Még óvodás voltam, de tisztán emlékszem.
Megmozdult egy tejfogam, ettől nagyon féltem.
Fájni fog? Vérezni? Mi történik most velem?
Megnyugodni nem tudtam, beszélhettek is nekem.

Ezen a napon történt életem csodája.
Anyukám egy levéllel szaladt a szobába.
Nézd kicsim tündér írással kaptál üzenetet,
pattanj az ölembe, már is olvasom neked.

Livi vagyok szépországból, egy tündér gyerek.
Mai naptól örökre, itt maradok veled.
írok majd levelet, mert nem hallható hangom.
Álmodban játszunk, ott megláthatod arcom

Viszont most én kérek tőled segítséget,
veszélybe kerültek a kedves fogtündérek.
Varázspálcájukból ó elfogyott a bűverő,
tejfogra van szükségük, mellyel újra tölthető.

Hogy mit éreztem? Boldogságot? Büszkeséget?
Azt hiszem mindkettőből kellő mennyiséget.
Saját tündéremnek, akkor megígértem,
boldogan segíteni fogok, bármit kér tőlem.

Livi mindig tudja gondjaim, vagy ha félek,
üzen s én erőt kapok, még ha nem is kérek.
Mikor az iskolát megtudtam, hogy elkezdhetem,
Új dolog volt izgultam. Milyen lesz ott nekem?

És Livi írt. Soraiban ott volt a lényeg.
Titkot mesélt, hogy a tanítók tündérlények.
Birodalmuk közepén egy nagy varázs fa áll.
Minden reggel a tanárokra bűvös erő száll.

Gyökerét a jóság és szorgalom táplálja,
ahogy nő tudásunk, duzzad gyümölccsel ága.
De a lusta gyerekektől hullik a levele,
fakul a fa szépsége és csökken az ereje.

Livi kérésére, küldetésem világos.
Szorgalmammal menteni a tündérvilágot,
és segíteni, ha kell, gyengébb diáktársaimnak,
hogy együtt egyre nagyobb erőt adjunk a fának.


Ma már nagy vagyok, de Livi itt maradt velem.
Képzeletben erősít és fogja a kezem.
Táborokba elkísér, versenyeken bátorít,
újabb és újabb kihívásokra buzdít.

Sok levelet ír. Mesél nekem. Arról főleg,
él sok tündér közöttünk, keressem meg őket.
És ahogy az évek teltek, oly sokat találtam,
felnőttekben, gyerekekben és igaz barátban.

Felmerült bennem egy kósza gondolat,
ismerős az írás. Anya ugye nem te vagy?
Aztán ezt magamnak gyorsan, büszkén ki is kérem,
mert én tudom! Hiszem! érzem! Van saját tündérem.